[ Pobierz całość w formacie PDF ]
gombot, és a szoba gyorsan felemelkedett fémtalapzatán úgy
negyven ötven láb magasra. A dróthálók automatikusan
leereszkedtek az ablakok elé, és biztonságban voltunk a
betolakodóktól.
Másnap reggel, miután szállásunkat leeresztettük a nappali
szintjére, és mielQtt kiléphettem volna a szobából, egy szolga
jött értem Mu TeltQl azzal az utasítással, hogy minden tagomat
kenje be egy krémmel, amely ugyanolyan szép rézvörös tónust
kölcsönzött bQrömnek, mint amilyennek barsoomi barátaim
örvendhettek. Szükségem volt erre az álcára, hogy sikerrel járjak
küldetésemben, hiszen fehér bQrömmel mindenhol feltqnést
keltettem volna. Egy másik szolga új ruházatot méretre
igazított, bQrszíjakból készült hámot és fegyvereket hozott,
emellett gallért és láncot a majomembernek. A mi szíjaink
erQsek voltak, és szakértQ kezek készítették Qket, de
egyszerqségük folytán nem fejeztek ki semmiféle rangot vagy
társadalmi státust. Ilyen egyszerq hámot a barsoomi panthanok,
avagy szerencsekatonák és zsoldosok szoktak viselni, de csak
akkor, ha épp nem állnak valamelyik nemes szolgálatában. A
panthan afféle hazátlan ember, aki a legtöbbet kínáló megbízót
szolgálja. Bár nem tömörülnek szervezetbe, az ilyen zsoldosok
101
mégis egyfajta közös etikai kódex szerint viselkednek, amely
szerint kivétel nélkül mindig hqségesek választott urukhoz.
Általában olyanok állnak szerencsekatonának, akik a saját
jeddájuk haragja vagy országuk igazságszolgáltatása elQl
menekültek el, illetve ritkábban akad köztük kalandozó lélek is,
aki az izgalmak csábításának engedve indult el világot látni. Bár
jól megfizetik Qket, ugyanakkor a többségük szerencsejátékos
vagy nagy költekezQ, emiatt szinte mindig kifolyik a pénz az
ujjaik közül, és elQfordul, hogy a puszta megélhetésért
dolgoznak. Mindez kevéssé tette hihetQvé, hogy szelídített
majmot tartunk, amely körülbelül annyira volt figyelemfelkeltQ,
mint a Földön azok a kapitányok, akik kis majommal vagy
papagájjal a vállukon térnek vissza hosszú útjaikról.
A Mu Tel palotájában töltött nap során sokat tartózkodtam a
herceg társaságában, aki nagy érdeklQdést mutatott a
szülQbolygóm szokásai, politikája, civilizációja és földrajza iránt
meglepetten tapasztaltam, máris milyen sokat tudott ezekrQl.
Elmondta, hogy ismereteit a marsiak fejlett csillagászatának
köszönheti, amely odáig is eljutott, hogy képeket és hangokat
közvetítenek vele más bolygókról. Elmondása szerint a
barsoomi tudósok egy része számos földi nyelvet is megtanult,
fQként az urdut, az angolt és az oroszt, illetve néhányan a kínait
is. Ezek a nyelvek azért vonták magukra a figyelmet, mert a
Földön ezeket beszélik a legtöbben és a legnagyobb területeken.
Mu Tel bevezetett egy kis elQadóterembe, amely némileg
emlékeztetett a földi gazdagok magán vetítQtermeire. Becslésre
a helyiség legfeljebb kétszáz fQt fogadott be, és a camera
obscura elvén épült; a nézQk háttal ültek a lencsének, amely az
egész elQttük lévQ falat borító tej üveg felületre vetítette a képet.
A herceg leült egy asztalhoz, amelyen csillagtérképet láttam,
és amely felett egy mozgatható kar állt mutatóval a végén. Mu
Tel a Földre mutatott vele a térképen, azután kikapcsolta a
102
világítást a helyiségben, minek következtében azonnal megjelent
egy kép az üveglapon. Olybá tqnt, mintha egy ezer láb magasan
járó repülQgépbQl néztem volna le a világomra.
Különös, de volt valami ismerQs az elébem kerülQ képen;
elhagyatott, lepusztult táj tárult elém. Szilánkosra tört fatuskók
mutatták egy egykori gyümölcsös helyét, és a talajban nagy
lyukakat láttam, amelyek között szögesdrótból húztak
akadályokat. Megkérdeztem a herceget, hogyan változtathatjuk
meg a szemlélQdés helyszínét, mire Q egy kis gömbre mutatott a
levegQben közöttünk, amely mellett szintén állt egy mutatókar.
A gömb a Föld gömbjét formázta.
A kis gömb feléd lévQ fele a Földnek az a része, amely
éppen felénk áll magyarázta. Láthatod, hogy lassan elfordul.
Mutass a karral, ahová csak szeretnél, és a Jasoom tájai mind
elébed kerülhetnek.
Lassan arrébb vittem a mutatót, és a lejüveg falon
megváltozott a kép; lerombolt falu került elénk, emberek jártak
a maradványok között. Kicsivel arrébb árkokat és beásott
állásokat találtam, de már katonák nélkül. Egy hosszú
árokrendszer mentén gyorsan elnéztem a mutatóval északra és
délre. A falvakban itt is, ott is láttam katonákat, de mind
franciák voltak, és egyikük sem ment le a lövészárkokba.
Harcot, németeket sehol sem találtam. Úgy véltem, ez azt
jelenti, hogy a háború véget ért. Valahol belül Qszintén örültem
a hírnek, mégis az egész olyan távolinak és idegennek tqnt már,
mintha az a másik világ nem is létezett volna, mintha a lakói
valójában nem harcollak volna egymás ellen. Mintha egy regény
illusztrációit nézegettem volna.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]