[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Ugron, és a beszármazott Kaas Ivor tehetsége egyformán
a magyar föld közvetlen kisugárzása, a közös politikai
érzés spontán megnyilatkozása. Sem Ugron beszédei,
sem Kaas írásai közt nincs egyetlen sor, amelyben a
költQ kifejezése szerint nem volna érezhetQ a haza füstje.
Kétségkívül mellékbolygók voltak s azok is maradtak,
nem a maguk, hanem fajuk történetének fényét vissza-
tükrözQ csillagok, de ez a fény közelrQl, serényebben
szikrázott, mint a távolság végtelenébe veszQ tejút elsQ-
rangú napjai. Mindkettejük lelkének mélyén bizonytalan
költQi fantazmagóriákban a nagy és független hazának
valami epesztQ ideálja nyugtalankodott s mint a legtöbb
97
magyarnak, nekik is fájtak a századok valami végtelen
szerény fájdalommal, mely csöndes, mint a hold és ki-
fürkészhetlen, mint az éjszaka. Mindketten azonban az
átlagnál sokszorosabban finom szeizmográfjai voltak
a magyar lélek mélyében lefolyt elváltozásoknak. Pk
megérezték, hogy a levegQ villamossággal van tele s
a tárogatóba fújtak akkor, midQn az emberek többségé-
nek öntudatában, a rothadt béke hosszú korszaka alatt
ünnepi csendben és mozdulatlanabbul nyugodott a nagy
küzdelmek emléke, mint ahogy egy királyi múmia nyug-
szik a földalatti boltozat mélyében. Noha mindegyikük-
nek megadatott, hogy a nemzeti lélek vajúdásai közt
kinyilatkoztatói vagy szószólói legyenek a közvélemény-
nek, politikai pályájuk legkétségesebb fordulatánál gyak-
ran érezhették, hogy a pártokon kívül magukra maradtak,
politikájukat túlhaladták, avagy eszméiket kisajátították.
Eletük alkonyán, politikai elszigeteltségük csaknem
tökéletes volt s mikor a halál elszólította Qket, nem volt
többé egyetlen párt sem, mely Ugron Gábort vagy Kaas
Ivort magáénak vallotta volna.
Ha leszállunk arról a magaslatról, honnan az elvek,
az irány s a közös sors távlatában e két férfiúban a
politikai rokonságot szemlélhettük, rájövünk arra, hogy
a jellembeli ellentétek kialakulásánál fogva két merQben
különbözQ, de egyaránt viharos és érdekes személy áll
elQttünk. Ugronban ritka tanultsága és mqvészi forma-
készsége dacára, érezzük a kavargó és szertelen QserQ
háborgását. Egyéniségének forradalmi érdessége s a
pártkereteket szétzúzó heve egy ököljog korabeli jelen-
ségre mutat. Egészen dantoni természet, melynek ki-
fejtéséhez csak az alkalom rendkívülisége hiányzott. Az
volt a végzete, hogy tehetségének és szenvedélyének
98
lobogását szürke, hétköznapos események abszorbeálták,
s a nagy tespedQ forradalmi energiák helytelen irányokba
sodródtak. Ugron az ékesszólásnak ugyanazon hatalmá-
val bírt s a hatásnak ugyanazon fogásait használta,
amely a nagy néptribunok politikai szereplésének alapja
volt. Tudta, hogy mikor a szív bizonyos húrjait érinti,
az összes többi hurok rezegnek és tompán vele együtt
hangzanak. Beszédei, mintha apró villamos láncszemek-
bQl állanának, amelyeknek vezetékén az események által
ébresztett hatások tovább hullámzottak. Sqrqn alkal-
mazott olyan képeket, amelyeket Cicero a kifejezések
villámainak mondott.  Más államokban  úgymond
egyik híres beszédében (1889 január 29.)  a nemzet
fiai azért jutnak a magasba, hogy a nemzetet szintén
magukkal emeljék. Nálunk, ha egyszer magasba jutnak,
mindig a nemzet ellen fordulnak. Gyönyörqen érzékítet-
ték ezt meg Athénben, Pallas Athéné ünnepén, midQn
a magasban emelkedQ oltárhoz a nép körmenetben
vonult fel. Az, aki legelsQnek ért fel az oltár mellé, a
szent tqznél meggyújtotta a fáklyáját s egyúttal az is,
aki utánna következett s így a szent lángot emberrQl-
emberre tovább adták, míg az a legutolsó ember fák-
lyáján is felragyogott. Mi pedig az ír költQvel, Moore-
val elpanaszolhatjuk, hogy annak a fáklyának fénye
vezet méltósághoz, mely a nemzetet hamvasztó máglyán
gyujtatik meg. Ám Ugron valósággal dantoni volt
abban is, hogy képes volt a lelkeknek általa felidézett
deliriumában égnek törni s a földre zuhanni egyszerre.
Míg a szónokot a nemzeti küzdelmek felségesen tragikai
víziói gyötrik, a forradalmi zsarátnok alatt egy másik,
mondjuk, üzleti lélek lappangót. Hibázott a közéletnek
nem éppen a morálja, hanem az illendQsége ellen.
99
Emelkedettségében s egyúttal ravaszkodó, székelyes ész-
járásában olyan lehetett, mint a kQszáli sas, mely, mialatt
a felhQkben jár, a gyomrára gondol. A nemzetek soha-
sem vették jó néven, ha prófátáik és apostolaik rejtett
utakon üzletet kötöttek azzal a rendszerrel, amelyet a
fórumon tüzes nyelvvel támadtak. A függetlenségi ideál
vezérét utóvégre politikailag is összezúzták anyagi össze-
omlásának romjai, s aki kíméletlen támadásokkal osto-
rozta a közéleti korrupciót ( gyenge nép, romlott értelmi-
ség ), megérte, hogy ellenségei férfiúi tisztességében
is megtámadták. Összeroppanása után tanúi voltunk
ugyan még hatalmas szárnycsattogásának, de ezentúl
folyvást ködben keringett, mint egy óriási denevér
az alkonyat homályában.
Kaas Ivor nem ily érdekes és eredeti természet, noha
egy rendkívül tehetséges és fejlQdésképes karakter, de
nem oly érces, szinte bronzból öntött, mint a nagy
székely. Kaas egyénisége oly folyékony, lágy politikai
anyag, amelyet az események teljesen saját alakjukhoz
formáltak. Lelkében a különbözQ pártkeretekben, mind-
végig megQrizte azt a gyermeki hajlamot, amely indigena
létére Qt egy belsQ hang gyanánt magyar martírium
áhítására késztette. A mérsékelt ellenzéktQl a negyven-
nyolcas néppártiságig megpróbálkozott az összes szabá-
lyos parlamenti alakzatokhoz való idomulással s alig-
hanem politikai iskolázatlanságára vall, hogy ötleteivel
egyidQben változtak politikai hovatartozásának keretei.
Pályafutásának felületes szemlélése alapján ama jellemek
közé sorozhatnánk, amelyekrQl Saint-Simon azt mondja,
hogy nem éppen QrjöngQ következetességgel haladnak
útjokon. Holott e látszólagos ellenmondásokban buk-
dácsoló férfiú, mint publicista, a legértQbb végiggondolás
100
s a legnemesebb rajongás gránitkockáit törte kavicsokká
több ezer cikkében, hogy a magyar államiság összes
posztulatumai megvalósuljanak abban a formában,
amelyeket adott politikai helyzetébQl magától értQdQk-
nek tartott. Amint íróasztalához ült, arcéle olyan szigorú
ünnepiesség mezébe öltözött, mint Macchiavelli írta,
midQn san-cascianoi lakának egyszerq szobájában olvasta
Tacitust, a nagy halottak e római evangéliumát. Míg
a politikus Ugron egy csepett sem különbözött attól
az Ugrontól, aki gazdálkodott, üzleteket kötött vagy
mint oligarcha zsarnokoskodott a maga béresein, a gyer-
meki lelkq báró, levetkezve hétköznapi vonásait, valóság-
gal a megszállottság állapotában írta szózatait a nemzethez.
Kaas Ivor egyéniségében embertársai iránt meg volt
az a gyengéd és résztvevQ hajlam, amelyet Shakespeare
az emberi jóság tejének nevez, Naiv, átlátszó, termé-
szetes lényét élete fogytáig bezománcozta a iucunditas
inaffecta: az ifjúság bája. A politikusban ebbQl alig
maradt valami. A félelmetes tollforgató, ki ellenfeleivel
szemben egyenlQ precizióval alkalmazta a patetikus
támadások nehéz lövegeit és a szikrázó gúny könnyq
nyílveszQit, szilaj szenvedéllyel követte az események
apályát és dagályát. Erezzük, hogy a gondolatok élénk
mozgásában, a lírai meghatottság és a gúnyos lendület
ötleteiben odaadással vesz részt egész idegrendszere. S
a cikkei, amelyeknek valamenyiét beszórta szellemessége
csillámával, az esprit fqszerével s a stílus behízelgQ, majd [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • anielska.pev.pl